A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

Bűbájos Boszorkányok

Mostanra lecsendesedtek a Telihold energiái, s annak archetípusa az "Anya" minőségéből a fogyó Hold energiáin átutazva, haladunk komplementere a "Banya" archetípusának minősége felé. Mikor a Holdról minden fény visszavonódik, teljes sötét és árnyék borítja be. Ez a Sötét Hold és a hozzá kapcsolódó minőségek megjelenésének ideje. Közvetlenül az előtt tapasztaljuk meg, mielőtt még a végtelen körforgás tovább gördülne, s megjelenne a "Szűz" archetípusának szimbóluma az Újhold reményteli, fénylő sarlója az égen, mint az új kezdet és új ciklus jelképe.

A Természet a nő legszebb szinonímája... Ahogy az energiák csendesednek, apadnak bennünk, annak másik  szimbóluma az éppen körülöttünk kibontakozó téli időszak, amelyet használunk is a fogyó- és Sötét Hold idejének jellemzésére, megjelenítésére, minőségének érzékeltetésére. A Természet az ősz utolsó színpompás kavalkádja után a felszínről visszavonja látható jelenlétét, megtér a nyugalomba, sztázisba merül... mindez az életerő visszavonásának ideje, energiatakarékosság a túlélés érdekében. Erőgyűjtés, ami feltétele annak, hogy a tavasz (Újhold minőség, "szűz" archetípus) ismét virágba boríthassa majd az ébredő világot. 

Ahogy Természet ritmusának, úgy a nő természetes ciklusának magától értetődő, elkendőzhetetlen és elkerülhetetlen része a "tél", "sötét Hold", vagy épp "Banya" minőségének megélése akár hónapról hónapra, akár egy életszakaszként. Vérzésünk ideje, vagy a vérünk visszavonódása mindig is a visszahúzódásra és befeléfordulásra szólít, amely az önrefelexióra való alkalmon kívül, elengedhetetlen feltétele az energiáinkkal való bölcs gazdálkodásnak, takarékoskodásnak is. Ahogy aktív energiáinkat csendesítjük, kifelé orientáltságunkat befelé fordítjuk, különleges belső tér nyílik bennünk. Érzékenységünk láthatatlan kapuján át víziók, intuíciók és sugalmak érkeznek hozzánk. A lélek hangja felerősödik, s belső világunk rezdülései érezhetőbbé, könnyebben érzékelhetővé válnak. Ahogy távolodunk a reál világban való cselekvés kényszerétől és önmagunkba érkezünk, bizonyos tekintetben "belső alkimistává", "boszorkánnyá", "bűbájossá" válunk, legalábbis ha ismerjük a módját...

Ezzel szemben maga a "Banya", mint kifejezés napjainkban első hallásra mit juttat eszünkbe? Az öreg, gonosz vasorrúbábát, rút mesealakot, a vénséges vén öregasszonyt, vagy az erdő mélyén magányosan élő, ismeretlent ismerő bölcs anyókát, a történelem során üldözött bűbájost, aki a rontások, átkok szórása által vált félelmetessé... Éppen ezért a kifejezések: "vénség", "banya", "boszorkány" - napjaink felszínes megítélésében negatív tartalmakat hordoznak, annak ellenére, hogy mind a női havi ciklusban, mind a női életkörben, mind pedig a személyiséget alkotó archetipikus képekben fontos szerepe és jelentősége van. Élni, érezni, érteni kell ahhoz, hogy az önmagunkról alkotott kép teljes és őszinte legyen... Tartalmai miatt azonban félünk megkeresni, meglátni, felismerni magunkban, főleg a személyiség jegyek tekintetében. Utóbbiakban talán hazudhatunk egy életen át önmagunknak, de életkörünkben ennek a minőségnek a megélése bár nem kevésbé félelmetes, elkerülhetetlen...

A "Banya", mint az életkör része

A „Banya” vagy más megnevezés szerint „Vénség” minőségébe belépők és benne járók a vérzésük elmaradását élő nők. Nincsenek méltó helyükön. Ez nem csak társadalmi problémához vezet, hanem az egyén pszichés problémáihoz is. Nincsenek helyükön, annak ellenére, hogy az „elsötétülő Hold”, „Vénség” vagy „Banya” minősége épp úgy természetes része életkörünknek, és ciklusunknak, mint az azt megelőző szakaszok. Az állítás bizonyos szempontból minden nőre kiterjed, hiszen a nő természetes havi- és élet folyamatának éppen a legérzékenyebb, legtöbb finomságot rejtő része van elutasítva, a bizonyos tekintetben legerősebb, egyúttal mégis legsérülékenyebb szakaszában.

Az elsötétülő Hold megidézi, érinti, körébe vonja a ciklusban a menstruáció szakaszába érkező nőt is. A Fehér Holdciklus szerint, mely a férfi minőségű világrendben az elfogadottabb, ez a menstruáció kezdetének ideje, mely tovább áramlik majd az Újhold idejébe és annak minőségébe is. A látszólagosan egymással ellentétes életszakaszok sok tekintetben és vonatkozásban jelenítik meg egyazon tapasztalások megélésének terét. Leginkább elutasítottságukban...

A „Banya” megélésére, mint életszakaszra a Holdidőn keresztül egész életünkben készülünk. Ugyanúgy megtapasztaljuk a vérzéssel ezt a minőséget és a vele járó lelki folyamatokat, érzelmeket, hullámzásokat, testi változásokat kicsiben, mint ahogy a nap végén elérkező alvás ideje, amit „kis halálnak” is hívnak, alkalmat ad arra, hogy felkészüljünk életünk végén ránk hulló örök álmunkra. A ciklus folyamán újra és újra bejárjuk utunkat az aktív teremtő erők megélésétől a passzív belső munkára hívó energiák felé. Újra és újra megfiatalodunk testi és lelki szinten egyaránt, hónapról hónapra.

Az életkör részeként (menstruáció elmaradásával járó életszakasz) és a ciklus részeként is (menstruáció ideje) a nő Holdja fogyatkozásával és letüntével egy időben megérkezik élethullámának passzív szakaszába, a belső nyugalom, a befelé fordulás, az önrefelexiók idejének állapotába. Sok nő életében ez az időszak, vagy ez az életszakasz nem kimondottan „földi üzemmód”. A realitások és a hozzájuk tartozó rutinok távolkerülnek, az addigi erősen kötő kohéziók meglazulnak, a korábban elmaradhatatlannak hitt teendők veszítenek a jelentőségükből. Csak a legszükségesebb aktivitások maradnak meg, hiszen a kifelé orientáltságból most van alkalom a befelé figyelésre hangolódni, s kell is mert a láthatatlan világok elérhetővé válnak ilyenkor a nők számára, s a tudatos és tudattalan tartalmak között lebegő fátyol lassan szertefoszlik. A nő tudása és eddigi életttapasztalata bölcsességé érik, s képessé válik megkülönböztetni a fontos és jelentéktelen dolgokat egymástól. Nincs benne többé a megfelelés kényszere, a súlypontok áthelyeződnek életében és életvezetésében.

A „Banya” archetípusa tehát megjeleníti azt a nőt, aki megélte már élete vagy ciklusa javát, megküzdött, túlélt, megélt, kiérdemelte élettapsztalatából származó bölcsességét. Meghaladta már azokat az életszakaszokat, amelyek egész életében külső cselekvésre inspirálják a nőket (mint önmegismerés, pártalálás, önmegvalósítás, gyermekszülés, család, vagy a ciklus szimbólumaiban a vibrálás, termékenység, kiteljesedés, erőbe állás...), s megérett arra, hogy minden ami addig láthatatlan volt, most láthatóvá váljon számára, egy időben minden, amit eddig megélt esszenciává sűrűsödjön, s a továbbiakban feleslegesnek bizonyuló tartalmak elengedődjenek belső teréből.

Manapság azonban az életkör ezen szakaszában járó, a vérzés idejének elmaradását élő nőket övezi talán a legkevesebb tisztelet, igényeik és szükségleteik érdektelenek a társadalom számára, amely sokszor azt érezteti velük, hogy megöregedtek, így haszontalanokká váltak, nincs szükség rájuk, elértéktelenedtek a férfi, a család, a mukaerőpiac és a gazdaság számára is... Talán ez okozza, hogy a menopausa idejében járó nők nem is tudják jól megélni életszakaszukat, amihez sokszor ijedtség, szégyen és elkeseredettség, az életről való lemondás társul, pedig életüknek közel sincs vége... Legtöbben azt élik meg, hogy nem nők többé, mert kevés támogatást kapnak abban, hogy mit kezdjenek megváltozott biológiai folyamataikkal, felborult hormonális egyensúlyukkal, amelyek érzelmi krízisekbe sodorghatják sokszor őket. Nem kapnak támogatást abban, mit kezdjenek testi tüneteikkel, hogyan helyezkedjenek bele ismét valamifajta ritmusba, s hogyan építsék fel új énképüket. De legfőképp nem kapnak támogatást abban, hogy felismerjék valójában milyen erőteljes és jelentős életszakaszban vannak, s milyen erő és lehetőség rejlik bennük.

Azt mondják, hogy a kislány, aki menstruálni kezd, megkapja a női erőt. A nő a menstruáció folyamatával hónapról, hónapra éli és használja ezt az erőt. Amikor azonban a vérzés elmarad, visszavonódik, akkor a nő maga válik az erővé... kevés ezt az életszakaszt megélő nő van tisztában ezzel és ennek jelentésével...

Mindennapi életünknek egy olyan társadalom tart teret, ahol az öregedés szinte betegségnek számít. Nem megbecsülés, hanem megvetés övezi. A reklámok, média, szépségipar által sugallt hamis cél, az örökifjúság hajszolása bizonyítja leginkább, hogy nem tud szembenézni sem az öregedéssel, sem az elmúlással, csak tagadni, titkolni, leplezni tudja azt. Mint a kisgyerek, fél szembenézni a megmásíthatatlannal, s az ismeretlennel. Az ilyen hozzáállás sokszor méltatlan helyzetbe taszítja az érintett nőket, akik minden erejükkel titkolni kezdik korukat, magukra erőltetve gyakran kényszeres öltözködési stílust, viselkedés módot, életvitelt... ahelyett, hogy büszkén vállalnák önmagukat és méltósággal viselve élnének az életbölcsességük által rájuk ruházott hatalommal és erővel. Csakhogy nem kapnak ebben mintát, példamutatást és támogatást. Nem kapnak elismerést, megbecsülést. Ahelyett, hogy méltó szerepüket töltenék be, elszakadnak a fiatalabb generációktól... Belső konfliktusuk nagy része éppen ebből származik, hogy belső igényeik és a külvilág elvárásai sugalmai üköznek, sőt sokszor kimondottan összeegyeztethetetlenek egymással. Az ebből fakadó szélsőséges érzelmi megnyilvánulást a környezet "klimaxos" zavarodottságként, vagy az öregedéssel járó "hóbortosságként" értelmezi...

Ugyanezzel az elutasítottsággal szembesülnek a ciklusuk folyamán a vérzés idejébe lépő nők. Arra sarkallják őket, hogy rejtsék el, tegyék láthatatlanná, és lehetőleg teljesítsenek ugyan úgy, mint a többi napokon. Nincs tekintettel a nő aktuális érzelmi, mentális, energetikai állapotára és szükségleteire senki és semmi... Esetükben szintén nem kap teret az, amire hívja őket ez az időszak, egyezően a vérzésből kilépő asszonyokkal, s a bennük kialakult belső konfliktus, szintén változékony, hirtelen érzelmi reakciókat okoz, amely ekkor a „menstruációs hiszti” címet kapja...

Megérteni azt hogy milyen folyamatok zajlanak bennünk nőkben azon a spirális úton, amin haladunk akár a hónapok, akár életünk során, a magunk számára a legfontosabb. Ha mi megértjük saját működésünk, talán könnyebben megértetjük és elfogadtatjuk környezetünkkel is. Ezzel tudjuk megalapozni azt, hogy együtt áramoljunk természetes ritmusunkkal. Bölcsebb fizikai-, érzelmi-, és energetikai gazdálkodást alakítunk ki ilyen módon önmagunkban, ami aztán mindenki hasznára válik. A szűk és szélesebb környezet megértése viszont már annak alapja, hogy megszünjön a nő valódi természete tabunak lenni, mert természetes ciklusunk és ritmusunk folyamata most tabunak számít. Nem beszélünk róla nyíltan ezért ismeretlen és természetessége ellenére ijesztő marad... Így lesz, amíg a nőiség bölcsességeit, magasabb szintű spirituális, ne adj' isten szakrális vonatkozásait csak suttogjuk... Pedig életminőségünk és egészséges pszichés létünk feltétele, hogy őszintén, természetesen, magától értetődő módon élhessük meg, ami nőiségünket meghatározó minőségek okán számunkra természetes és elkerülhetetlen....

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő