A teljességében megélt NŐISÉGÉRT - www.regosvolgyiregina.hu

A Labirintus járataiban 1. - A Méh Labirintusa

A Labirintus, mint motívum archaikus kép az emberiség tudattalanjában, melyet mítosz és kultusz teremtő fantáziánk hívott életre. Megjelenik az építészetben, képzőművészetben, irodalmi alkotásokban, pszichológiában, önismereti munkában egyaránt. Általa megjelenítődik az alvilág, a hasüreg, a tudatalatti, a szülés és születés folyamata és az anyaméhben, mint spirituális térben végzett belső alkímia, vagy mágikus, szakrális női tevékenység is. Egyúttal belső projekció, amely gyakran álmainkban jut kifejeződésre.

Az útvesztő járatainak bejárása sorsfordító és a személyiséget alapjaiban megváltoztató folyamat, amelyből sosem akként térünk vissza, akiként beléptünk kapuján.
"Facilis est descensus Averno - könnyű a leszállás az Alvilágba - sed revocare gradum hic labor hoc opus est -, de visszatérni onnan, fáradságos munka" - írja Vergilius, amikor Aeneas az Alvilág bejárására készül. 
A Méh Labirintusának bejárására nem csak az áldott állapot szülő nőt átformáló és születendő gyermeket megformáló energiái szólítanak. Bejárni újra és újra méhünk ösvényeit, bemerészkedni néha felfedezetlen tájaira olyan "hősi út", melyen végighaladva semmi sem lesz többé már olyan, mint amilyen azelőtt volt...

Mi nők a várandósság és szülés folyamán, vagy "MéhbeMerülő" belső munkáink alkalmával (olykor tudatosan, olykor ösztönösen, tudatosság nélkül), de ha valódi fejlődésre vágyunk mindenképpen elkerülhetetlenül járjuk be méhünk labirintusának bonyolult járatait. Megtapasztaljuk, hogy középpontjába csak akkor érkezhetünk meg, ha képessé válunk folyamatosan, újra és újra az elengedésre... ha merünk letérni megszokott utakról ahhoz, hogy egy másik útra léphessünk, mert csak így juthatunk el méhünk legmélyebb mélységeibe, ahol személyiségünk és női esszenciáink legértékesebb kincseit tárhatjuk fel. Az egyenes vonalat sokszor fel kell adni, a görbe, vagy kerülőnek látszó út javára ahhoz, hogy eljussunk belső világunk útvesztőjének közeppontjába, de az útnak ekkor még messze nincs vége...

Szülés és születés labirintusa - önmegvalósítás

A láthatatlan világból életre vágyó lélek fizikai világba való belépésének, megtestesülésének egyetlen lehetséges útja az anyaméhben való megfoganás  és a benne végigélt materializálódás, formálódás, majd a yoni csatornán való áthaladás és kijutás. Ez a folyamat maga a valódi várandósság szakaszainak ténye, s egyúttal a női önmegvalósítás szinonímája is, mely a Méh szakrális terében való megmerítkezést jeleníti meg. A női lélek útvesztőjén, a Méh Labirintusán való keresztül haladás alap feladata az önmagát és ösztöneit gyógyító nőnek, aki nem kevesebbet, mint valódi, szabad, zabolátlan önmagát kívánja világra hozni.

1. szakasz - foganás és formálás

Az, ami a biológiai folyamatban a megfoganás, az a nő szellemi utazásának előkészülete, "MéhbeMerülésre" való felkészülése. Mítikus történeteink és meséink nyelvén annak pillanata, amikor elszánva magát felkerekedik a kiválasztott, a hős, hogy vállalja a kihívással, az ismeretlennel való szembenézést és elkerülhetetlen küldetésének teljesítésére indul. Olyan küldetésre, amit senki más nem teljesíthet helyette. Magához veszi útravalóit, amelyek eddigi életéből merítve, mint a hamuban sült pogácsa táplálják, majd az út során mellé állnak segítők, vagy épp olyan eszközökre tesz szert, vagyis képességeket és készségeket talál önmagában, melyek támogatják sorsa beteljesítésében. A várandósság ideje ez a fajta folyamatos előrehaladás és gyűjtögetés a labirintus járataiban. Befelé haladás, befelé fordulás, amely a külvilágtól egyre távolabb szólítja, belső világában egyre mélyebb alászálllásra ösztönzi a nőt. Felfedező útja során megismeri erőit, rejtett képességeit és újra definiálja önmagát. Fontos pillanat ez. Megkezdődik a számvetés, a mérlegre helyezés, a szétválogatás és szétválasztás, az önfelismerés...

2. szakasz - vajdás és szülés

A várandósság 9 hónapja után a nő a benne megformálódott új élettel vajúdni kezd. Elkezdődik a szülés és születés folyamata. Világra kell hozni, a létezésbe kell engedni mindazt, ami megformálódott, ami életre vágyott. Ebben áll az első megpróbáltatás. Az önmagával vajúdó nő, akkor képes valódi önmagát világra hozni, ha szembenézett sorsával, megfelelően integrálta és fogadta el önmagában tett utazása során megélt tapasztalatait. Ha megfelelően engedett, elengedett és vállalta az útja során felmerülő kihívásait. Ha képes volt őszintén szembesülni és szembenézni eddigi életével és életútjának hamisságaival, tévedéseivel és megtévesztettségével. Ha készen állt a végső megpróbáltatás mindent elemésztő nehézségét, fájdalmát megszenvedni, elviselni és  hullámaiban teljesen elmerülni, vagy épp tisztító tüzében elégni... ekkor kapja meg a "nagy beavatást".

3. szakasz - a visszatérés

De a nagy átváltozás, a felszínre emelkedés, a mélyből, vagy a labirintus járataiból való visszatérés a megszerzett kincseinkkel lesz mégis a végső, a legnagyobb próbatétel, melyet a külvilág szereplői és a korábbi megszokások állítanak elénk. A mások és magunk által megszokott és elvárt szerepeink-, szerepkényszereink, bevett játszmáink és mások velünk folytatott játszmái, a felvett-, ránk ruházott, vagy tévesen kialakított viselkedés mintáink fogságából való szabadulás a mélyben megszerzett tudás valódi erőpróbája nem csak a gyermeket szülő nő, de a valódi önmagát világra hozó nő számára is.

A labirintusban tett utazás során megküzdünk kincseinkért, de kint újra bizonyítanunk kell, hogy valóban kiérdemeltük őket. A kérdés: tudunk-e, merünk-e akként a nőként tovább élni, aki mélységeibe alászállva, démonjaival megvívva, félelmeivel szembenézve, kihívásait leküzdve, méhének katlanjában edződve és megerősödve, önmagában lényének lényegére ismerve, s az abban való tudatosságban kiteljesedve tér vissza, s meri, sőt kész elengedni mindazt, ami volt, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul önmaga lehessen...

Kívánom minden nőnek, hogy így legyen! 

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

© Holdköszöntő